6. fejezet

* Rosie szemszöge * 

Viszonylag hamar vissza pakoltunk mindent, amit szétdobáltam. Lementünk a nappaliba, ahol anya már a fél nassolós szekrényt kipakolta. 

- Egy tál eper és egy nagy nutella is elég lett volna - veszek a számba nevetve egy cukrot, majd megölelem.
- ÚÚ, kopogtak - rohan ki Carly, mire elengedem anyut és utána rohanok. Beengedtük Rydel-t, akinek egyből mind a ketten a nyakába ugrottunk, majd bevezettük a nappaliba.
- Egész héten itt tartotok? - kérdi nevetve felvont szemöldökkel, mire Carly-val egymásra nézünk, majd Rydel-re és megint egymásra.
- Még nem tudjuk - mondjuk nevetve szinkronban, mire a szőkeség is nevetni kezd.
- Jaj tényleg hoztam neked valamit Rosie - nyúl a kis táskájába, majd kiszedi a telefonom és átnyújtja.
- A kis drágám! Köszönöm Rydel - veszem el, majd megölelem és tapsikolva ugrálok egy sort.
- Örülök, hogy újra egymásra találtatok - nevet. - Egyébként meg, ha szertnétek, akkor hívjatok csak simán Delly-nek.
- Delly.. Ez tetszik - bólint elismerően Carly. Levágódtunk a kanapéra és szinte betemettük magunkat kajával, majd bekapcsoltuk az 50 első randit. Persze sokat nem tudtunk belőle nézni, mert végig beszéltük és röhögtük az egészet, de azért jó elmondani, hogy mi megpróbáltuk megnézni. Mivel már kezdett elegünk lenni a besötétített házból, így kimentünk az udvarra.
- Tollas? - mászik ki a garázs egyik szekrényéből Carly a tollasütőkkel a kezében.
- Felőlem mehet - vonok vállat. Kivittük az ütőket és kettesével kezdtünk játszani, vagyis valaki mindig fetrengett a földön és röhögött a játékosokon. Ugyan ezzel is csak körülbelül annyit voltunk el, mint a filmezéssel, de azért az is valami. A meccs vége előtt durván öt perccel anya ki kiabált nekünk az ablakon, hogy kész az ebéd, mire én, mint a vesztésre álló fél, ledobtam a fűbe az ütőmet és berohantam. Gyorsan kezet mostam, majd leültem a helyemre és vártam.. nos egyszerre több dolgot is. Először is az ebédet, mert éhes vagyok, másodszor pedig a lányokat, hogy velem együtt várhassanak.

* Ross szemszöge * 

- Végre vége - vágódik le Calum az öltözőm egyik székére, követve példáját én is leülök egy sóhaj kíséretében. - Azóta se dumáltál azzal a csajjal? - néz rám kérdőn.

- Nem - válaszolom nemes egyszerűséggel.

- Nem értem, mire vársz - ingatja fejét, mire csak kérdőn nézek rá.

- Te vagy a nagy Ross Lynch! A csajok a karjaidba omlanak kérés nélkül is...- ecseteli, de félbeszakítják.

- Na a csaj téma - halljuk meg Laura nevetését a nyitott ajtó felől.

- Beszélj vele, mert az én szövegem úgy is csak az egyik fülén be, a másikon meg ki megy - kel fel, majd kisétál.

- Calum-nak igaza van - ül le mellém.

- Nincs nekem időm olyasmire, hogy csaj - ingatom a fejem.

- Én segítek neked, de ahhoz neked is akarnod kell.

- Kösz Laura - mosolyodok el, mire végig simít a karomon és feláll, hogy kiindulhasson.

- Ja, és sose feledd... - néz vissza az ajtóból, mire ráemelem a tekintetem.- Te vagy Austin Moon! Nincs olyan, amit ne tehetnél meg - mosolyog, majd ki megy.

Persze, mert Austin-nak minden olyan könnyen megy. Előbb Ally beleszeret, majd csak énekel egyet és minden megoldódik. Palacsintát eszik, miközben mással nem is kell törődnie csak, hogy a csaja dalokat ír neki és, hogy hányan követik épp twitteren. A legjobb barátja mindig felvidítja és jó tanácsokkal látja el. A menedzsere meg a világ legjobb arc csaja. 

Nem én vagyok Austin Moon, egyszerűen csak Ross Lynch a nevem, a srác, akire ráöntöttek egy szerepet. Bárcsak minden olyan egyszerűen menne mint a Disney sorozatokban.. Minden gondot megoldana a szeretet és a szerelem, egyik napról a másikra nem lenne többé baja senkinek. De ez a valóság és nem a Disneyland, szóval ilyen nincs.

Nekem nincs időm semmire, Rosie-nak tuti nem jövök be úgy, ahogy én szeretném, és valószínűleg nem Mr. Medvetalp volt az első és utolsó pasi, aki körülötte legyeskedett. Talál magának valót, ebben szinte teljesen biztos vagyok.

Gondolkodásomból a telefonom zökkentett ki, amit egy hirtelen mozdulattal az ölembe is löktem.

- Ne kímélj - veszem fel a telefont, aminek kijelzőjén Riker széles vigyora látszott.

- Ha végeztetek, akkor hazaviszlek, mert most még itt vagyok - mondja.

- Rendben, mindjárt kint vagyok - egyezek bele, majd leteszem és a cuccomat felkapva kimegyek és beszállok mellé.

- Milyen volt a vasárnapi felvétel? - kérdi röhögve.

- Ennyire azért ne érezz velem együtt - nevetem el magam. - Egyébként meg azt hittem, sosem lesz vége. Miért nem értünk rá ezzel holnapig, azt talán soha sem értem meg - ingatom a fejem.

- Azt hittem már hozzá szoktál - jegyzi meg. - Egyébként este neked kéne összekészíteni a felszerelést holnapra - közli velem a csodás híreket.

- Te hol leszel? - vonom fel a szemöldököm. Úgy van, szeretnék egy kicsit pihenni is! Nem gondolom, hogy ezért akasztás járna.

- Randim lesz - válaszolja. De jó neki..

- Rocky? 

- Elmegy Ratliff-fal és Ryland-del valami horrorfilmre. Lásd be, már csak te maradtál - nevet.

- És mi van Delly-vel? - próbálkozok be utoljára.

- Tuti késő estig Rosie-val lesz, most is ott van - válaszolja, mire én egy "Na jó"-t elejtve bambulok tovább ki az ablakon.

* Carly szemszöge *

- Ezt fel nem veszem - ingatom a fejem, ahogy Rydel és Rosie mutogatják a ruhaszetteket.

- El fognak fogyni a ruhák Delly kezéből - jegyzi meg Rosie, miközben egy újabb vállfára akasztott szettet emel el Delly-től.

- Ezt még én vettem neked - mondom, majd intek, hogy menjen tovább. - Na ez kell nekem! - mondom a következő ruhára. Felvették velem, majd leültettek egy székre, hogy majd ők megcsinálják a hajam és a sminkem. Hát... Remélem Riker bírja bohóc csajokat.

Mire készen lettem teljesen, pont csengettek.
- Vendéget várunk? - jön ki anya a nappaliból, ahogy futok le a lépcsőn.
- Igen, Carly-nak randija lesz - mosolyog Rosie, majd kis híján keresztül esve mindenen ajtót nyit. - Hali, jó szórakozást! - int neki, majd amint kiérek becsukja az ajzót.
- Hú, de hamar elzavart - nevet Riker, ahogy megölel. Elmentünk a moziig, ahol már csak a terembe kellett beülnünk, mert a jegyeink megvoltak. A film alatt mi voltunk az egyetlenek, akik még azon is röhögtek, ami nem is volt feltétlen vicces. Ahogy kiértünk és beszálltunk a kocsiba még jobban elkezdtünk nevetni, most már saját magunkon.
- Tudod te vagy az első lány, aki randifilmként fogta fel a Karib-tenger Kalózait - mondja már vezetés közben.
- Ez a film a legjobb, egyszerűen bármikor és bárhol képes vagyok megnézni - mosolygom.
- Igen. És a legjobb az egészben talán az volt, mikor Jack befeküdt Angelica mellé..
- Utána meg felkelnek és mikor Jack kimegy Angelica az ajtóba vágja a kardját...
- Ami pont Jack feje mellé megy - fejezi be Riker.
- Pontosan - nevetek. Ahogy megérkeztünk Riker egészen az ajtóig kísért. - Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm - mondom, ahogy megfogja a kezem.
 - Örülök, hogy eljöttél velem - mondja mosolyogva, majd közelebb lép hozzám és megcsókol. Elköszönünk, majd ő elhajt én pedig bemegyek a házba.

5. fejezet

* Ross szemszöge *

Már látom sanyarú sorsát annak a pojácának, aki épp a jövendbeli csajomon pihenteti medvetalp nagyságú kezeit. Mi jön be egyáltalán Rosie-nak ezen az akármin?

- Olyan fejet vágsz, mint akinek gyomorgörcsei vannak - nevet Rydel, majd kicsit komolyabb fejet varázsol magára. - Mi a baj?

- Semmi - ingatom a fejem.

- Ross, jó színész vagy, de van itt két fontos dolog is... Egy: Engem sosem fogsz tudni átverni, kettő: A filmvásznon kitudod fejezni a karaktereid érzéseit, de itt, ahol nem dalolunk össze-vissza, nem - néz rám.

- Kitudom fejezni az érzéseimet! - tiltakozok.

- Ó igen? Akkor most mit érzel? - vonja fel a szemöldökét.

- Hát, amit érzek azok.... Érzések és, nem olyan nagy ügy! - kelek fel. Kimentem az erkélyre egy kis friss levegőt szívni, mert egyszerűen nem bírom ezt. Ez az egész bálosdi egy baromság, a kaja szerintem kicsit szörnyű volt és még az a csávóka is itt kóricál. De nem voltam sokáig kint, mert marha unalmas egyedül bámulni az eget.
- Látom Riker és Carly nagyon jól megvannak - jegyzi meg anya, ahogy leülök.
- Már a The Rage-ben is találkoztak - mondom unottan, miközben még mindig Rosie-t és a szívtiprót figyelem. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy Rosie szem forgatva faképnél hagyja a srácot és vissza ül közénk.
- Remélem több ilyen bál nem lesz... - jegyzi meg halkan.
- Na azt én is remélem - mondom félhangosan, mire mindenki rám néz.
- Na jó - vágódik le Rocky és Ryland.
- Nagyon, de nagyon ajánlom mindenkinek, hogy hamarosan menjünk innen - durcizik Ry.
- Mi történt veletek? - ül le Riker is.
- Itt egy csaj se megfűzhető, így semmi értelme itt időznünk. Megjegyezném, nem  sikerült túl hamar elkeverednünk erről az istenverte helyről.

*Carly szemszöge*

(másnap reggel)

Hát a tegnapi bálon mondhatni majdnem bealudtam, de azért valami jó is volt benne. Riker olyan édes, egyáltalán nem is zuhant feltűnően össze, mikor kikosaraztam a táncteremben. És annyira cuki a mosolya, meg mindig nevet és folyton lövi a béna poénjait, amik most valamiért viccesnek tűnnek.

- ÁÁ! - szakítja meg szép gondolataim sorozatát Rosie kétségbe esett kiáltása, mire az ágyamon keresztül vergődve, beleütközve az ajtófélfába átrohantam a szobájába.

- Orvos, elsősegélydoboz, mentő vagy újraélesztés?! - kérdem ijedten. Aztán körbenéztem, és Rosie szobájában minden fel volt forgatva. Ő maga a idegesen járkál össze-vissza, mintha erősen keresne valamit. - Rosie, minden oké? - fogom meg a vállát, mire a már ismert rémülettel a tekintetében rám néz. - Biztos itt van valahol a házban - mondom.

- És hogy ha elhagytam? Rajta van mindenem, még az is, hogy mit kéne ma reggeliznem - fogja a fejét.

- Ez csak egy telefon. Nem az agyadat vesztetetted el - forgatom a szemem, majd megemelem a fülénél a haját. - Habár lehet, hogy már az sincs meg - nevetek, mire morcosan rám néz.

- Inkább segíts! - mondja, majd indulna ki, mikor meg csörren a telefonom.

- Tessék? - veszem fel.

- Szia szépség - hallom meg Riker hangját.

- Szia. Hogy-hogy ilyen korán hívsz? - kérdem.

- Hogy-hogy ilyen korán felveszed? - nevet. - Egyébként két dolog is lenne itt, amivel kereslek.

- Na ne kímélj! - ülök le az ágyra, majd kezembe fogom Rosie egyik nagy méretű maciját.

- Először is a barátnőd nem hagyta el a rózsaszín tokú Iphone-ját? Másodszor pedig elmehetnénk ma egy moziba - mondja, mire kikiáltok Rosie-nak. 

- Ma érte megyünk - mondom. - És be ne ültess semmi romantikus nyáladzásra.

- Én egy Karib-tenger Kalózaira gondoltam - mondja egész halkan, mire olyan "Istenem ugye hozzám jössz?" fejet vághattam.

- Nyolcra gyere értem - mosolygom, majd leteszem.

- ÚÚÚ, moziba mentek? - ül le mellém Rosie. Most már nyugodt, hogy tudja merre is kóvályog a telefonja.

- Igen, a Karib-tenger Kalózai nézzük. És olyan kis édes - ölelgetem a macit.

- Tudom, aputól kaptam - mondja, mire röhögve ránézek.- Ja, hogy Riker-ről beszélsz? - nevet.

- Lányok... - nyit be Marie és szembesül a Rosie nevű tornádó következményeivel. - Ezt szedjétek össze! És legyetek kész mire Rydel átjön - adja ki a parancsot, majd kimegy.

- Remélem a telómat elhozza - vesz fel egy ruhakupacot Rosie, majd elkezd hajtogatni. Helyére teszem macit és elkezdem visszarakosgatni a cipőket.  

4. fejezet

* Carly szemszöge *

Mivel a fél napot átaludtuk, így estére se sikerült elfáradnunk. Beléptünk a házba és szinte rögtön, ahogy becsaptuk az ajtót kopogtak. Kinyitottam, mire egy erősen vigyorgó csávóka nézett velem szembe. Valami házaló ügynök lehetett, mert csak tolta a szöveget, amit nem is értettem, csak bőszen vigyorogtam és bólogattam, majd mikor abba hagyta becsaptam az ajtót.

- Ha Carly intézkedik, akkor az gyors és fájdalom mentes - jegyzi meg röhögve Rosie, miközben leveszi a cipőjét.
- Haza is értetek? - hallattszik a kérdés a konyha irányából.
- Igen - kiabál a semmibe Rosie, mire Adam lejön az emeletről, Marie pedig kilép a konyhából.
- Akkor vegyetek fürdőruhát, mert béreltünk egy kis hajót - mondja Adam, mire Rosie-val összenézünk és szinkronban sikítunk egyett örömünkben. Felrohantunk átöltözni, majd kocsiba ültünk és lehajtottunk a partra, ahol már várt ránk a hajócska. Vízre szálltunk és az este jó részét ott töltöttük. Mivel eleinte világos volt, így Marie megtámadott minket a fényképezővel, mert valami új albumot akar nyitni.

* Riker szemszöge *

(Másnap)

- Riker Anthony Lynch! - kiabál Rocky az ajtóm elől.

- Rocky Mark Lynch! - csukom le röhögve a laptopom tetejét, majd felállok az ágyamról és kinyitom az ajtót. - Na mi van? 

- Hú de flegma ma valaki. Nehogy szétess a lazaságtól, még a végén nem tudsz újra bepróbálkozni annál a csini csajnál - röhög.

- Héj Ross! - szólok a másik öcsémnek, aki épp Rocky mögött halad át.

- Tessék? - áll meg velem szembe.

- Nézz már körbe egy kicsit - mondom, mire kérdőn néz rám.

- Mit keressek? - néz pöszén.

- Rocky poénját, csak mert én sehol sem találom - röhögök.

- Valahol a tiéd mellett lehet - jelenti ki nevetve, majd elsétál.

- Biztos nem követte vissza az a Rosie - von vállat Rocky.

- Lehet. Egyébként mit akartál? - kérdem.

- Csak a kosárlabdát keresem, amit te raktál el a múltkor.

- A garázsban van valahol a polcon - mondom, mire bólint egyet, majd elrohan. Már 11 óra van és még nem kajáltam... Ezen segíteni kell! Beballagtam a konyhába, ahol Delly harcolt a Nutellával.

- Ha sütsz gofrit, kinyitom neked - nevetek.

- Van még rajtad kívül 3 fiú testvérem, és ha nem te csinálod, akkor nekem nem kell sütögetnem - gondolkozik el. - Hajlandó vagyok a mikróba tenni neked a tegnapi palacsintát - ajánlja fel. Végül is, az is valami.

- Nekem az is jó. Amúgy hogy-hogy maradt palacsinta? - csodálkozok.

- Ross annyira leste a telefonját, hogy elfelejtett enni is - állítja be az időt, majd a kezembe nyomja a Nutellát. Egy gyors mozdulattal lekapom a tetejét, mire olyan "Legalább ne ilyen feltűnően égess be" fejjel elveszi.

- Ne! - rakja le elém.

- A szomszéd kutyájának meg tessék - ingatom a fejem, mire vállat von és leül. Elkezdi kiskanállal enni, miközben a telefonját bújja.

- Holnapra kell találnom egy ruhát - jegyzi meg.

- Tényleg, holnap van a bál... Hát ez csodálatos - sóhajtok.

* Rosie szemszöge *

(Szombat)

- Lányok készülődjetek! - szól apa, ahogy átrohan a nappalin, mire Carly lefejeli az xbox akadálypálya egyik elemét.

- O-oké - röhögök, erre Carly kicsit meglök és így hasba talál egy labda.

- Mostmár mehetünk - nevet, majd felhúz az emeletre. Berontottunk a szobájába és elkeztük átnézni a szekrényét. Kiválasztottunk neki egy közepes hosszúságú ruhát és odaadtam neki a hozzá passzoló cipőt, majd kisminkeltem.

- Nyisd ki! - mondom, mire Carly kinyitja a szemét. - Csukd vissza! - intek, majd kiigazítom a szemén lévő festéket. - Tükör! - húzom fel, és a nagy tükörhöz vezetem. 

Amint meggyőződtünk róla, hogy kellően tökéletes néz ki, átmentünk az én szobámba.

- Ú, azt a feketét vedd fel, ami alul olyan menő - jön mellém Carly ezzel a felettébb értelmes mondattal, mire csak hasonlóan értelmes fejjel bólogatok. - Erről beszélek - kotorja szét a felakasztott ruhákat, hogy megtalálja a megfelelőt. Felvettem a fekete ruhát, majd Carly elkezdett maszkírozni. Megint jött a hülye vörös rúzsával, meg azzal, hogy mennyire jól áll nekem, szóval felkente azt is.

Mivel mind a ketten készen álltunk életünk leguncsibb estéjére, így lementünk és apájék szinte rögtön a bérelt limóba gyömöszöltek minket. 

Beléptünk a hatalmas terembe, aminek még erkélye is volt és apára bíztuk a sorsunk. Megállt egy nagyobb asztalnál, ahol egy csomó tinédzser és két felnőtt ücsörgött.

- Mark! -szólítja meg a férfit apa.

- Adam! - mondja a férfi, majd kezet fognak.

- Ők itt a családom... A feleségem Marie, a lányom Rosie és a legjobb barátnője Carly - mutat be minket, mi meg csak intünk egyet köszönésképp.

- Ők pedig itt az én családom... A feleségem Stormie, a gyerekeim Riker, Rydel, Rocky, Ross, Ryland és a legjobb barátjuk Ellington - mutat végig a saját "kis" családján. Leültünk hozzájuk és ismerkedni kezdtünk velük. Viszont Riker szeme majd kiesett úgy nézte Carly-t, aki épp egy helyes pasit bámult. Riker ezt nem tűrte sokáig, felpattant és Carly látóterébe sétált.
- Ugye tudod, hogy a radarom előtt vagy? - vonja fel a szemöldökét Carly.
- Szóval célbavettél? - röhög Riker.
- Nem te vagy itt az egyetlen jó pasi - teszi karba akezét.
- De a legjobb táncos én vagyok. Megmutassam? - nyújtja a kezét, mire Carly elmegy vele táncolni.
- Te nem akarsz egy kicsit táncolni? - hallok meg egy ismerős hangot. Felnézek és Chriss mosolyával találtam magam szemben. Belékaroltam és le mentünk táncolni. Annyira közel voltunk Carly-ékhoz, hogy tisztán lehetett hallani, hogy miről beszélnek.
- Most komolyan, hány lányt sikerült így elcsalnod bárhova is? - kérdi Carly.
- Eleget, de te vagy az első, akitől nem fogadtam volna el nemleges választ - mosolyogja Riker, majd látom, ahogy közelebb lépnek egymáshoz.
- Szerintem ebből csók lesz - állapítja meg Carly.
- Hogy te megkora egy jós vagy - nevet Riker, majd megcsókolják egymást. Istenem, de cukik! És Carly őszintén mosolyog egy srácra, ez is ritka jelenség, vagyis boldog...

1. díj

Köszönöm a blogom first díját Brinek (http://r5isthislove.blogspot.hu/)

1. Rakd ki kitől kaptad
2. Írj 10 dolgot magadról
3. Válaszolj 10 kérdésre
4. Tegyél fel 10 kérdést
5. Küld tovább pár embernek

1. Nem sokára sweet 16 💜
2. Van egy Ellington nevű tengerimalacom
3. Kedvenc színem a rózsaszín
4. A legjobb fiú barátom hercegnőnek hív
5. Hú de nagyon imádom Justin Timberlake-et
6. Criminal Minds 😍
7. Már alig látszik a falam a sok posztertől
8. Utálom a telet
9. Majdnem sikerült a fejemre ejtenem egy pezsgősüveget gyakorlaton xD
10. Bosszantóan kevés tanulással (szinte semmi) vagyok jeles


1. Mióta bloggolsz? - 1 éve boldogítom a webet xD
2. Mi az, ami a legjobban irritál az interneten? - sok minden
3. Melyik blogoknak vagy a rendszeres olvasója? - minden hülyeségre feliratkozok, de csak párat olvasok igazából... design blogok, meg egy két fanfic
4. Milyen nyelveken beszélsz? - beszélni? Jó vicc xD... Amúgy az angol egész jól megy és idén kezdtem a németek
5. Angry Birds? - most, hogy kérded, nem rég töröltem le a tabomról.
6. Érzékeny ember vagy? - eléggé
7. Ha egy napra testet cserélhetnél velem, mit tennél? - valószínűleg aludnék, mert rohadt fáradt vagyok. Remélem kényelmesebb az ágyad, mint az enyém.
8. Ha lenne lehetőséged kipróbálni egy extrém sportot, mi lenne az? - egyik se, ha rajtam múlik
9. Egy egytől tízes skálán te mennyire értékeled a blogod? - hát nem is tudom... 10 alatt és 1 fölött
10. Voltál már szerelmes? - sajnos igen

Kérdések:
1. Ha bárki lehetnél a világon, akkor kit választanál?
2. Milyen háziállatra vágysz a leginkább?
3. Mit változtatnál az életeden?
4. Megszállott bandarajongó vagy?
5. Tudod mi az a "pocaklakó pocakmanci"?
6. Szereted a sajtot?
7. Jobb twix vagy bal twix?
8. Volt valaha rágós tetkó a kezeden?
9. Van sorozat, amit akkor is megnézel, ha épp világvége helyzet van?
10. Mit kérdeznél a példaképedtől?

Küldöm:
http://helpmeplease-r5andlaum.blogspot.hu
http://redeem-r5.blogspot.hu
http://mybrotherr5.blogspot.hu

3. fejezet

* Rosie szemszöge *

- Rosie! - dörömböl Carly az ajtómon. Ez a lány napelemmel működik vagy mi? Fejemre húztam a takarót és elfordultam az ablak irányába. Mivel nem reagáltam Carly-nak, így drága barátnőm berontott a szobába és lerántotta a fejemről a takarót.

- Három dolog - topog a redőny irányába, majd felhúzza azt. - Dél van, kettőre mennünk kell a The Rage-be és mindjárt éhen halok - néz rám. Felülök, felveszem a köntösöm és a mamuszom, majd Carly után megyek, aki alig látszik ki a hűtőből. 

- Nem tudom mivel akarod tömni a fejed, de én grillezett sajtos szendvicset fogok enni - lököm meg nevetve a csípőmmel, majd kiszedem a hozzávalókat.

- Azt nekem is csinálhatsz - vágódik le nevetve egy székre. Elkészítettem a kaját azzal a tudattal, hogy legközelebb Carly kínlódik vele. Megettük a reggeli/ebédünket, majd felöltöztünk és elindultunk a megadott címre.

- Sziasztok! Á, biztosan te vagy Rosie! - kapja el Carly kezét egy csaj, majd próbálja elhúzni, de Carly megtorpan. 

- Ő ott Rosie - mutat rám, mire kissé félénken intek egyet.

- Te..? - mér végig. - Az a hír terjengett, hogy egy merész, bátor csaj, alias Rosie, és a barátnője jön hozzánk - ecseteli kicsit flegmán. - Na mindegy... Álljatok hátra és próbáljatok követni minket! - mutat a háta mögé, mire szem forgatva hátra megyünk. Harmadik próbálkozásra el is találtuk, hogy melyik irányba mikor kell lépni. Még mutattak nekünk pár mozdulatot, mikor egy kisebb csapat lépett be.

- Ross! - visítja az egyik szőke csaj, mire az egyik szőke srác int neki. Ez nem az...? De ez ő! Biztos vagyok benne. A hosszú, szőkehajú lány, aki a kis csapat tagjaként érkezett, elvette az asztalon lévő névsort. Már épp mondani akart valamit, de az a Ross vagy ki félbeszakította.

- Rosie Sunshine! - mondja ki a nevemet, mire mindenki rám néz. Na ezt utálom a legjobban, ilyenkor olyan vesztesnek érzem magam. Nincs szükségem arra, hogy szempárok százai tapadjanak rám. Éreztem, ahogy kezdek elvörösödni, majd lábaim remegni kezdenek és legjobb ötlet, ami ilyenkor eszembe jut, az a futás. Így átvergődve pár emberen kirohantam a táncteremből. A folyosó sarkához rohantam, ahol összekuporodva sírtam. Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon, mire felnéztem.

- Szia! Csak azt szeretném tudni, jól vagy-e - mosolyog rám egy marha helyes srác, mire egy aprót bólintok. - Ja, egyébként Chriss vagyok - húz fel a földről.

- Rosie - bólintok zavarodott mosollyal az arcomon. Úgy van Rosie Sunshine, égesd csak magadat! Istenem, ha kétszer ennyi eszem lenne, az is kevés lenne.
- Rosie, ugye jól vagy? - rohan oda hozzánk Carly aggódó tekintettel. Végigméri Chriss-t, majd felém fordul. - Szerintem menjünk kicsit sétálni - mondja, majd a karomnál fogva elhúz.
- Várj! Hogy találhatlak meg? - kiált utánam Chriss, mire Carly leint, hogy majd ő intézi.
- Keress egy kutat, dobj bele 20 dolcsit apróban és kívánj! Aztán eldöntöm, hogy a legjobb barátnőm közelébe mehetsz-e... - kiabál vissza, majd tovább megyünk. Kicsit körbenéztünk és mikor meghallottuk, hogy leléptek azok az akárkik visszamentünk. Persze kicsit gáz volt magyarázkodni, hogy mi történt, de ebben már nagyon nagy gyakorlatom van.

* Ross szemszöge*

- Rosie Sunshine! - olvasom fel a számomra legszimpatikusabb nevet, mire az a lány, akit az áruházban is láttam, kirohan a helyiségből. Mindenki értetlenül néz körbe, mire egy ismeretlen csaj megszólal.

- Kérlek ne haragudjatok a barátnőmre, nagyon ideges a váratlan, nagy közönségektől.

- Ó, mi megértjük. Egyébként Riker vagyok - mosolyog a bátyám a csajra.

- Ne erőlködj haver - röhög a csaj, mire Riker olyan fejet vág, mint valami horrorfilm szereplő. 

- Esetleg tudod, merre lakik pontosan Rosie? - tolom arrébb a még mindig sokkolt Riker-t. Mellém lép, majd a következőt firkantja az alkaromra "@RosieSunshine".
- Ennyit segítek, nem vagyok kerítőnő - mondja, mire köszönetként biccentek egyet, majd ő is kirohan. Még egy kicsit bent voltunk, nosztalgiáztunk kicsit, majd haza indultunk. Otthon frissen és üdén léptem fel twitter-re, hogy megkeressem Rosie-t, mikor kopogtak. Rydel felkelt, hogy kinyissa, de Rocky gyorsabb volt.
- Laura? - hallatszik a kérdés, majd egy ismerős alacsony, barna hajú lány jön be mosolyogva a nappaliba.
- Sziasztok! - ölel meg. - Pár perc és Maia, Raini és Calum is itt lesznek - ül le mellém. - Ja és Morgen is jön.
- De jó nekem... - sóhajtok.
- Azt mondtad a múltkor, hogy nem zavar - veszi ki elő az ajakápolóját, majd végig húzza a száján.
- Az ex-barátnőm, jó hogy zavar - dőlök hátra. Szépen lassan valóban mindenki megérkezett, így egy kisebb összejövetel jött létre.
- Ross, mi az ott a kezeden? - kérdezi Morgen. Komolyan, mi köze van hozzá?! De azért a vita elekerülése végett közlöm vele.
- Az egyik The Rage-es táncoslánynak a twitter neve, a barátnője írta a kezemre - mondom halvány mosollyal az arcomon. Tuti hülyén nézek ki, itt vigyorgok, mint egy félkegyelmű.
- Klassz! Öhm... Asszem... Jobb ha megyek - kel fel Morgen, majd gyorsan kiviharzik.
- A féltékenység határtalan - ingatja a fejét Calum.
- Mutasd már az új barátnőd! - kérlel Raini, mire bepötyögöm a telefonba a nevét és körbeadom a szerkentyűt.
- Kedves lány, olyan hozzád való - mosolyog Maia. Estig beszélgettünk, majd a kis csapat is tovább indult. 

2. fejezet

*Rosie szemszöge*

A szállítók lepakoltak az udvarunkra, vagyis hordhatom be egyedül a cuccokat. Az mind szép és jó, hogy szétszerelhető és darabonként talán egy-egy kilót nyomnak, de akkor is. Mindegy, sorsomba beletörődve kezdtem el behordani a bútor alkatrészeket. Körülbelül két óra múlva kész is lettem az összerakással is, de egyenlőre csak a szoba közepén van minden. Felhígítottam a kellő mértékben a festéket és a falat céloztam meg vele. A falak összekenése után vártam, hogy száradjon a szoba, a meg hogy szellőzzön, mert meg lehet bent fulladni. Lementem a konyhába és kaja után néztem. Kivettem a hűtőből egy pudingot, majd becsaptam a hűtőajtót. Előkotortam egy kiskanalat, majd levágódtam a nappaliban lévő kanapéra.
A fejem szokás szerint üres lenne, de most kavarognak bennem a gondolatok. Két nap múlva mehetek a The Rage-be, holnaptól Carly itt fog lakni, és ott van az a cuki srác, aki kiszúrt a boltban. Érthetően és nemes egyszerűséggel kijelentve félek, örülök és kíváncsi vagyok.
- De levágódtál ide - szakítja meg gondolatmenetem gyenge fonalát. Én pedig szépen kifejezve nem vagyok ilyenkor a helyzet magaslatán.
- He? - nézek fel.
- Kutyának meg tessék - teszi karba a kezét, mire elnevetem magam. - Min gondolkozol ennyire? - ül le mellém mosolyogva.
- Mindenféle hülyeségen - kelek fel, majd kidobom a pudingos dobozkát. Az órára pillantok, ami este fél tízet mutat. Talán egy óra alatt megszáradt az egyrétegű, gyorsan kötő festék. Vagy ha nem, akkor is a helyére tologatom a dolgokat, szóval ez nem oszt nem szoroz. Felmentem és befejeztem a feladatom, majd beballagtam a szobámba és elővadásztam egy pizsamát és mint valami őrült berohantam a fürdőbe. Beálltam a forró zuhany alá, majd egy jó fél óra múlva kikecmeregtem. Magamra tekertem a törölközőt, majd az ajtóhoz mentem, amin valaki már erősen dörömbölt.
- Csak gondoltam szólok, hogy apád hazajött és olyan híre van, ami téged is érint - hadarja el anyám, amolyan "gondoltam szólok" stílusban. Bólintottam, majd becsuktam az ajtót és felöltöztem a lenge rövidnacimba és egy trikóba . Vettem a fáradtságot és lementem a nappaliba, majd levágódtam a kanapéra. Apa már épp kezdeni akarta a mondani valóját, de még leintettem egy pillanatra, amíg felrohantam a szemüvegemért, mert így homályos minden. Általában kontaktlencsét hordok, de estére már biztos nem fogom betenni azt az akármit a szemembe, így marad a szemüveg.
- Most mondhatod - teszem fel a szemüvegem, majd megpróbálok értelmes fejet vágni hozzá. Ez persze nem olyan egyszerű, de igyekszem.
- Szóval, a munkahely nagyon jó, a munkakör megfelelő. Valamint ami fontosabb neked, hogy lesz egy céges bál féleség, amire a munkatársaim is eljönnek a családjukkal együtt. Gondoltam, akkor anyád, te és Carly is jöhetnétek velem, hisz egy család vagyunk. Kicsit ismerkedtek legalább, és jó benyomást is tudtok tenni a kedvemért. Egy nagyon kedves új munkatársam meghívott minket az asztalukhoz. Hat gyerek és a két szülő, szóval szerintem jól megleszünk velük - mosolyog apa.
- És ez mikor is lesz? - húzom fel a lábam.
- Jövőhét hétvégén, pontosan szombat este - vázolja fel.
- Rendben, nekem megfelel - válaszolom, majd elveszem a telefonom az asztalról és kinyúlok a kanapén twitterezés közben.

@RosieSunshine<3 :  A napsütötte LA! Jó lenne, ha te is végre itt lennél @CarlyMoon:P

@CarlyMoon:P : A reptéren ülök, jó lenne, ha nem türelmetlenkednél! :D @RosieSunshine<3

*Carly szemszöge*

Még vagy 3 óra, mire indul a repülő, addig pedig itt csövezek. Rosie zaklat twitteren, éhes vagyok és nagyon fáradt. Jó az éhségen tudok segíteni, de Rosie-t csak nem lőhetem le, na meg szundikálni is csak a gépen tudok majd. Addig meg eszek valami reptéri sütit. 

De jó lesz végre LA-ben lakni a legjobb barátnőmmel, már szinte most is lélekben vele vagyok, csak egyenlőre kicsit messzebb. Mondhatni már testvéri szinten imádjuk egymást azzal az idiótával. Neki mindent elmondhatok és nem néz teljesen hülyének, sőt ha hülyét csinálok magamból akkor inkább rákontráz, nehogy engem röhögjenek ki. Nem egyikőnknek sincs feltűnési viszketegsége, csak védjük egymást. Egyedül így vagyunk képesek kiállni a tömeg elé. Vagyis én kimerek állni bárki elé bármikor, de Rosie más, sokkal visszahúzódóbb. Ha valaki ismeri, akkor tudja, hogy milyen igazából, de kívülállóként csak egy elesett totális idiótának néz ki, de én így szeretem őt.

...

Végre a repülőn csücsülök, ugyan azt nem értem, hogy miért indítanak éjszaka járatokat, de itt vagyok és már csak néhány óra választ el álmaim városától. Na meg persze ott van Róma is, de azzal még várnom kell egy kicsit, mert már van jegyem a 3010. löktóber 69.-ei repülőre, ami pontosan 32 óra 61 perckor indul. Na jó, tényleg aludnom kéne, de ez olyan jó, hogy nem tudok. Főleg itt a turista osztályon úgy, hogy a mögöttem lévő három helyen egy kislány bőg, egy nő kornyikál és egy kis srác rugdossa az ülésem. De legalább a mellettem ülő tonnás pasi jót szundikál a vállamon, amin már folyik a nyála. Fúj! Az isten szerelmére, miért ver engem bottal a sors?! És ez pont a kedvenc felsőm. Borítsák még a mogyorót is az ölembe és akkor teljes lesz ez az utazás is. 

...

Még körülbelül 20 perc és leszállunk, de a dagadt pasi mindjárt az ölembe borul, ami nem túl előnyös számomra, mert akkor lehet, hogy meghalok. Inkább fel kéne keltenie valakinek, mert én igazság szerint nem igazán merem. Félek, hogy megesz, mikor leszállunk.

- Elnézést kisasszony! - kapom fel a fejem a hozzám szóló utaskísérő felé. - Az úr önnel van? - kérdezi.

- Még csak az kéne! Mármint... - nevetek fel kínosan. - Nem, nem együtt jöttünk.

- Ez esetben... Uram kérem keljen fel, rögtön leszállunk! - szólítja meg a hapekot is, mire az felemelkedik a vállamról és megköszöni. Hát jó, ez teljesen korrekt így. Nekem is megköszönhetné, ha már rajtam kergette horkolva a bárányokat. Na mindegy, a lényeg, hogy leszálltunk, én meg sebes léptekkel indultam a csomagszalag felé. Leráncigáltam a bőröndjeim, ezzel persze rögtön bemutatkoztam Los Angeles-nek. Sok ember azt gondolja első látásra, hogy tiszta hülye vagyok, de aki megismer, az erről meg is bizonyosul.

Kiszúrtam Adam-et és Marie-t, de Rosie sehol sem volt. Vagy lusta volt idetolni a képét, vagy... Nincs vagy, tuti lusta volt. Végül is csak reggel hat óra van, miért is jönne elém.

- Sziasztok! - köszönök nekik, majd megölelem őket. - Köszönöm, hogy meghívtatok - mosolygok.

- Ugyan Carly, már szinte testvérek vagytok! Örülünk, hogy elengedtek a szüleid, legalább Rosie sem lesz egyedül - mosolyog Marie.

- De most menjünk, mert elfogok késni és te is - mondja Adam, majd felkapja két csomagom és a kijárathoz indul. Egek, LA már most nyüzsög! Beültünk a kocsiba és az új lakhelyemig hajtottunk, majd kitettek, mert dolgozniuk kellett menni. Elkezdtem bevonszolni a kertbe a cuccokat, mire ajtócsapódást hallottam.

- CARLY! - kiált boldogan Rosie, majd elkezd felém rohanni.

- ROSIE! - kiáltom el magam én is, majd egymás nyakába ugrunk, mire elterülünk a füvön. - De jó végre látni. És miért vagy pizsiben? 

- Mert csak annyira keltem fel, hogy köszönjek. Megyek is vissza aludni - röhög, majd felsegít és bevisszük a bőröndöket a házba. - Üdv itthon - vesz egy mély levegőt, majd felindul az emeletre és beront egy szobába.

- Carlylak? - nézek rá, mire bólint. Huha, minden tiszta kék és még futógépem is van. - Ez valami elképesztően hiperisztikusan fantasztikus! - ölelem meg Rosie-t.

- Az én művem és apa hitelkártyájáé - ölel vissza nevetve. - Pakolj csak ki nyugodtan, én meg megyek és visszafekszek a szomszéd szobában lévő ágyamba - megy ki az ajtón, de még visszakiabál egy pillanatra. - Nyugodtan nézz körbe, hisz már úgyis itt laksz.

Egy utolsó ajtócsapódás, majd egyedül maradok egy kicsit. Kipakoltam és körbekutakodtam, hogy mi merre van, végül fáradtan bedőltem az ágyamba és elaludtam.   

*Riker szemszöge*

Apa késő este beesett, mi meg persze szokásosan félhullán beszélgettünk lent a nappaliban. Lerakta holmiját, majd helyet foglalt köreinkben. Épp akart valamit mondani, de megállítottam. Ross-ra néztem, aki a kezével tartotta a fejét és úgy aludt. Egy gyors mozdulattal eltávolítottam egymástól a végtagját és fejét, mire megfejelte az asztalt.

- Ezt még megbosszulom - motyogja, mire Rydel-nek leesik, hogy mi is történt az előbb és elkezdett nevetni.

- Most mondhatod apa - mondom röhögve, mire mindenki apára emeli a tekintetét.

- Egész normálisnak tűnik az új munkatársam. A neve Adam, itt laknak valahol a közelben, de majd úgyis megismeritek őket a céges bálon - mondja.

- Várj csak... - gondolkozik el Ryland. - Őket?

- Igen. Adam-et, a feleségét és a két lányát - válaszolja apa.

- Két lány is van? - kapja fel a fejét Rocky.

- Neked bezzeg egy agyad sincs - jegyzi meg Ross, mire Rocky azzal a szokásos értelmes fejével ránéz, majd vissza rám és vállat von. Ross-nak mákja van, hogy a bátyja olyan kómás, hogy azt se tudja épp hol van.

- Lehet lesz két új barátnőm - tapsikol Rydel.

- Várj, akkor Riker-t minek tartjuk? - néz körbe Ratliff, mire Rydel megölel.

- Mert ő az én legjobb barátnőm, vagyis barátom - nevet.

- Ezt most elnézem, mert tudom, hogy már rég aludnunk kéne - ölelem vissza nevetve. Szeretem ezt a kis bolond lányt, hiába 20 éves, mindig a kishúgom marad.

- Menjetek aludni gyerekek, mielőtt Ry lenyeli valamelyikünket - mosolyog anya.

- Szerintem Ross valaki másnak örülne, ha lenyelné - röhög Rocky.

- Nagyon vicces vagy mondhatom - veri a fejét az asztalba Ross.

- Akkor is jó csaj volt - kel fel az asztaltól, majd elindul felfelé.

- Tuti nem látom többet, szóval ne hányatorgassuk, hánytorgassuk fel a múltat - kel fel Ross is, miközben kijavítja a saját mondatát. Szépen lassan mindenki elszállingózott aludni, és ami engem illet egy ideig szeretnék is fetrengeni az ágyban, anélkül, hogy bárki felverne álmomból.

1. fejezet

* Rosie szemszöge * 

- Hát, akkor ideje mennem - teszem le a lábam mellé a két bőröndöm, majd a nagyira nézek. - Nagyon fogsz hiányozni - ölelem meg, miközben egy könnycsepp legördül az arcomon.
- Jaj kicsikém, te is nekem - simít végig a hátamon. - De most menj, végre minden a helyére kerül.
- Szeretlek nagyi - adok egy puszit az arcára, amin máris látszik a vörös rúzsom nyoma.
- Ne feledd...
- 555-8947 - mondom a nagyi telefonszámát, majd egy utolsó ölelés és beszállok a kocsinkba. - Irány Los Angeles? - kérdem a volán mögé beülő apát.

- Irány Los Angeles - válaszolja mosolyogva. Elindítja a motort, én meg csak nézem, ahogy elhaladunk a nagyi háza előtt. Előszedtem a telefonom és berakom a fülhallgatót a fülembe. Szeretem becsukni a szemem, amíg zenét hallgatok, így most is így tettem, aminek köszönhetően mély álomba merültem.

Egy gyönyörű réten találtam magam, aminek közepén egy hatalmas fa állt egy hintával. Végignéztem magamon és elképedve láttam, hogy mit viselek. A fához sétáltam, amitől nem messze egy kis tavat pillantottam meg. A víz tükrében még jobban felmérem a károkat, amiket nem tudom ki okozott. Térd alá érő szoknya egy felsővel, amiből kint a vállam. Hajam fonatos kontyba fogva, arcomat gyenge smink borítja. Halvány rózsaszín szájfény, alapozó és rózsaszín szemfesték. Lehetnék barbie baba is, ha nem fekete lenne a hajam. Az összhatást nézve gyönyörű vagyok így, de ez nem én vagyok, csupán egy álomkép, hogy milyen lehetnék. Nem bírtam tovább elviselni, amit a víz mutatott nekem, így egy nagyobb kavicsot belehajítottam és elrohantam. Futottam a magas fűben, egészen míg el nem fáradtam és erőmet vesztve a földre dőltem. A virágok illata annyira émelyítő volt, hogy arra nincsenek szavak. Lehunytam a szemem és próbáltam élvezni a szabadságot, de valahogy nem ment. Elmém kizárt hirtelen mindent, ami csodálatos a világomban.

- Rosie! - hasít a fejembe egy éles hang a csend után. 

Szemeim kipattantak és meredten néztem anyára, akitől a riasztó hang származott. Halvány mosollyal az arcán végig mért, de nem szólt semmit.

- Üdv itthon! - töri meg végül a csendet apu. És itthon?! Ennyire elaludtam volna? Hiszen alig csak egy pillanatra hunytam le a szemem. A szülők kiszálltak a járműből, jómagam pedig lassan kezdte nyitni az ajtót. Kiléptem és egyből megcsapott a hőség. Rápillantottam a házra, aminek a kocsibejáróján parkoltunk és elállt a lélegzetem is egy pillanatra. Hatalmas és gyönyörű, akárcsak a mesékben. Kezembe fogtam a bőröndjeimet és elindultam a házba. Már be volt rendezve, így csak kerestem a nekem szánt helyiséget. Észrevettem egy babarózsaszínre festett ajtót, amin gyönyörű kézzel írott betűkkel szerepelt a nevem. Benyitottam és egy pink álom világba csöppentem. A fal teljes egészében világos rózsaszín, míg ágy ezen szín sötét árnyalatát viseli. Az ágyam felett egy nagy kép, amin én vagyok sok kicsi képpel. Minden emlékem rajta van, ami igazán számít.

Az fehér ablak alatt párkány található párnákkal, amik pontosan passzolnak a függönyhöz. Hatalmas plazma tv és mellé hifi rendszer. Az íróasztalom őreként Hello Kitty pofija pillant vissza. Szekrényemet megcélozva kezdtem el kipakolni. Sportos, de mégis csajos ruháimat gondosan hajtogattam és raktam be. Persze egy-két egyberuha is becsúszott a kis helyiségbe, de azok is csak engem tükröznek. 

- Tetszik? - jön be anya a nyitott ajtón.

- Ez életem legtökéletesebb dolga - ölelem meg mosolyogva. 

- És ennél már csak az jobb, hogy beszéltünk a The Rage igazgatójával és felvesznek - nevet.

- Köszönök, mindent - dobok hátast mosolyogva az ágyamra, majd csak egy ajtócsukódást hallok. Felültem és a sminkasztalomhoz mentem. Kipakoltam a maradék holmim, majd lementem körbenézni. A ház hatalmas és gyönyörű, le is fotózom és elküldöm Carly-nak. Ahogy az üzenet elküldte magát, már csörgött is a mobilom.
- LOS ANGELES! - kiált a telefonba Carly.
-Annyira jó, bárcsak itt lennél! - szontyolodok el egy kicsit.
- Van egy meglepetésem... - húzza el a mondatot.
- Mii? - visítom a telefonba, mire egy "au" hallatszik a vonal másik végéről.
- A szüleim megengedik, hogy LA-be menjek, de...
- Nincs "de"! Ez marha jó - örvendezek.
- Nincs hova mennem, így nem meg valósítható
- Ezen változtatunk.. - ingatom a fejem, mintha látná, majd anya keresésére indulok.
- Apa, kérdezhetek valamit? - állok meg apu előtt, mert csak őt találtam meg.
- Persze kicsim - mosolyog rám.
- Carly nem költözhetne hozzánk? - veszem fel a "cuki mosolyt".
- Felőlem. De kérdezd meg anyádat! - mondja, mire a nyakába ugrok.
- Köszi! Köszi! Köszi! - ismételgetem egyszavas mondatomat. - Még egy kérdés - mutatom fel a mutató ujjam.
- A garázsban van - nevet, mire egy puszit nyomok az arcára és elfutok, hozzátenném a bejáratnál csúszik a padló, így hasra is estem.
- Itt vagy még? - lihegem a telefonba.
- Igen, de miért? Amúgy olyan telefonszámlám lesz, hogy anyám kitér a hitéből - röhög.
- Apa azt mondta hozzánk költözhetsz! Már csak anya belegyezése kell, ő meg tudod, hogy lányaként szeret. Még a nyaralásainkon is mindig ott voltál - nevetek.
- IGEN! - kiált boldogan, majd csak a csatazajt hallom a háttérben.
- Mit vertél le? - röhögök, miközben felállok és kimegyek az ajtón.
- Csak az asztali lámpa esett le - válaszolja egyszerűen.
- Ja, csak az volt? - mosolygom. - Ú, várj és ne törj össze semmit! Kihangosítalak - veszem el a fülemtől a telefont és kihangosítom a beszélgetésünk. - Anya, ha azt kérdezném, hogy a világ legjobb barátnője ideköltözhetne-e, akkor mit mondanál? - lépek anya mellé óvatosan, mire a telefonomhoz hajol.
- Carly, mikorra érkezel? - szólal meg, mire szinkronban kezdünk ujjongani.
- A következő géppel jöhetnél - jegyzem meg.
- Kincsem, legyél szíves odaadni anyudnak a telefont, szeretnék vele beszélni - veszi ki a kezemből a mobilom anyu, majd kiveszi a hangosítást. - Szia... Igen persze... Dehogy baj, hiszen már majdnem testvérek... Biztos... Akkor várjuk, majd a férjem érte megy a reptérre... Szia, üdvözlöm a család többi tagját is - fejezik be a beszélgetést, eközben én eljárom örömtáncom, amivel úgy nézek ki, mint egy komplett idióta. - Ne táncikálj! Holnapra be kell rendeznünk egy szobát - mosolyog anya, mire a nyakába ugrok.
- Köszönöm - mondom boldogan.
- Végre a mi családunk együtt van, de nem szakíthatlak el a régi szeretteidtől - szorít magához.
- Tudod, bárki bármit is mond, ti a hibáitok ellenére a világ legjobb szülei vagytok - mosolygok, majd adok egy puszit az arcára és berohanok a házba, ahol apa készülődik elmenni. Remek, ő is olyankor lép le, amikor segítenie kéne.
- Szívem, hova mész? - kérdezi anya apát.
- Be kell mennem az új munkahelyemre, hogy körbevezessenek, különben nem tudok holnap kezdeni - ecseteli az indokot apa.
- Akkor egyedül kell bútort vásárolnom? - képedek el.
- Itt a bankkártyám, old meg kislányom - ad egy puszit a homlokomra, majd kirohan az ajtón. Anyára néztem, aki csak vállat von, mire felrohanok egy kis táskáért. Beledobok egy kis kéz pénzt buszra és beleteszem a telefonom a kártyával együtt. Elkiáltottam magam, hogy "elmentem", majd becsaptam magam után az ajtót. Rákerestem a telefonomon a legközelebbi bútoráruházra, ami tőlem három buszmegállóra van. Ezért nem szállok buszra, inkább gyalogolok. Átlagos tempóban elindultam, miközben nézelődtem. Los Angeles hatalmas és klassz, ami annyit tesz, hogy pont itt a helyem, csak ne lenne ilyen zsúfolt.

*Ross szemszöge*  

Már reggel óta próbálunk és kezd elegem lenni. Ha Riker még egyszer azt meri mondani, hogy "Újra!" akkor lecsapom egy hatalmas tesócsapóval. Ezt szabadalmaztatni fogom, Ross Lynch Tesócsapóművek. Zenészből üzletember, az se rossz. 

- Srácok... - kezd bele mondandójába Riker, mire mindenki egyszerre, dühös tekintettel ránéz. - Mára végeztünk! - teszi le a gitárját.

- Bölcs döntés bátyus - veregeti hátba Rydel Riker-t.

- Most rám kented a csillámport a gitárpengetős doboz tetejéről igaz? - néz rá gyanakvóan, mire drága nővérem hátrál egy lépést. Riker mint valami nem normális, na nem mintha az lenne, előre húzza fehér pólója hátulját, ami tiszta pink csillámpor.

- Esküszöm veszek neked egy csillám-glitter szórót szülinapodra - jegyzem meg. - Akkor legalább nem csak a háta lesz rózsaszín Riker-nek - röhögök, majd lepacsizok Rydel-lel.

- Szörnyen sajnálom Laurát, Maia-t, Raini-t és Calum-ot, na meg Morgen-t is - ingatja a fejét Rocky.

- Hülyéskedsz? Laura még ennyire se normális, mint Ross. Gondolj csak bele mi van akkor, ha Raura összeszabadul - ingatja fejét Rydel, mire szúrós szemmel nézek rá.

- Srácok kis tempó, különben gyalogoltok hazáig! - jön be apa a helyiségbe. Mindenki gyorsan összeszedte a felszerelését, majd kirohantunk és bepattantunk a kocsiba, a jó nagy kocsiba. Apa gyorsan kidobott minket otthon, mert valami új munkatársa jön és ő vezeti ma körbe. Anya küldött Riker-nek egy sms-t, hogy ha hazaértünk, akkor menjünk el valami fafestéket venni, mert a kerti bútorokat le akarják festeni. Szóval ledobtuk szépen óvatosan a cuccokat és elindultunk biciklivel a bútorboltba. Beérve körbenéztünk és arra jutottunk, hogy keresünk egy eladót, mert itt nem lehet kiigazodni. A kék ruhás nőci beirányított minket a tizenkettes sorba, ahol a fa bútorok is vannak. Nekiálltunk a válogatásnak, mert nem mindegy állítólag, hogy milyen fára mit kenünk, mekkora hülyeség. Egy ideig nyomon tudtam követni, hogy mit is nézünk épen, de aztán feltűnt egy sötét hajú, melegítő felsőt és rövidnadrágot viselő lány. Egészen úgy nézett ki, mint aki tudja mit is akar. Az ágyak között nézegetett, kezében egy hosszadalmas listával. Felnézett egy pillanatra a kis világából és bizonyára megláthatott, mert gyorsan elkapta tekintetét és elsietett egy másik sorba. Érdekelt, hogy mit csinálhat itt teljesen egyedül, így utána indultam.

- Carly, most akkor királykék vagy türkizkék? - kérdezi a telefonnal a fülén. - Szóval most már nagyon, de nagyon világos kék kell - sóhajt egyet. - Akkor a bútorok fehérek lesznek, az ágy sötétkék és a falak világoskékek. Ajánlom, hogy elégedett legyél, ha holnap reggel ideérsz, mert már most az idegeimre mész. Én is imádlak te hülye - teszi le a telefont. Annyira gyönyörű, de mégis van benne valami, amitől nem lesz tömeggyártmány. Olyan bátor, hogy itt kiabál a telefonjába, de annyira visszahúzódónak tűnik.

- Öcsi jössz? Sikeresen megtaláltuk a megfelelő lakkfestéket - hozza rám a frászt Rocky.

- Persze - vetek egy utolsó pillantást a lányra, majd elmegyek a többiekkel. A pénztárnál kígyózó sor állt, ami nem is lenne baj, ha nem mind az ötnél állna annyi ember. Beálltunk az egyikbe és csak vártunk és vártunk. Időközben ismét feltűnt az a titokzatos lány. Három csávó is kísérte, majd eltűntek a rakodó térnél, én pedig visszacsöppentem tesóim közé, aki vigyorogva néztek rám.

- Helyes lány - jegyzi meg Delly.

- És csinos is- mondja Rocky.

- Látszólag érti a dolgát - egészíti ki őket Riker.

- És egyáltalán nem rohantál utána elkérni a számát - néz rám Ratliff.

- Mi van veled haver? Csinos, szép, pont az eseted, akkor meg mire vársz? - bök oldalba Ryland.

-Szálljatok le rólam oké? Csak egy lány, még rengeteg van belőle LA-ben. - töröm össze kis családom egy részének elméleteit.